Minden jóravaló kutyának illik tudnia, hogy ha hívják, odajöjjön, engedelmesen haladjon gazdája mellett, vezényszóra üljön, feküdjön, helyben maradjon. Ismernie kell továbbá a „nem" szó jelentését; meg kell tanulnia engedelmeskedni. A kiskutya az első pillanattól kezdve érezze, hogy mi parancsolunk neki. Később ugyanis v. a mi akaratunk v. a kutyáé érvényesül - v. mi vezetjük őt v. ő minket. A kutya fegyelmezését nem szabad összetéveszteni a megfélemlítéssel; nem lehet szándékunk, hogy féljen tőlünk, csupán azt próbáljuk elérni, hogy megértse: minden körülmények között engedelmeskednie kell gazdájának.

A kölyök nevelése lehetőleg barátságos, biztató hangnemben történjen; kerülni kell a kemény, parancsoló hangsúlyt. Vannak olyan tulajdonosok, akik azt mondják: majd meglátjuk, ki a makacsabb - és az ún. kemény kéz módszerével kísérleteznek, amely azonban a legtöbb esetben semmit nem ér.

A másik véglet, amikor egyesek egyszerűen elfogadják a kölyök önfejűségét, de ennek következtében olyan kutyájuk lesz, amely azt csinálja, amit akar, és elkényeztetett zsarnokká növi ki magát. A nevelésnél figyelembe kell venni a kutya veleszületett adottságait; mindenekelőtt azt, hogy a legtöbb kölyök akkor érzi jól magát, ha a sokszorosan felfokozott energiáját, mozgásigényét levezetheti; jól ki kell futnia magát.

A kölyöknek megvan az a tulajdonsága, hogy amint kirohanja magát, önként visszatér gazdájához. Éppen ezért, ha elengedjük a kutyánkat, ne zavarjuk futkosásában különböző parancsok kiadásával, fütyülgetéssel. Hagyni kell, hogy saját maga határozza meg, mennyi mozgásra van szüksége.

A szabad száguldás lehetősége sokkal erősebb inger a kölyök számára, mint gazdája fütyülgetése v. kiabálása, aminek egyéb körülmények között is kicsit vontatottan tesz csak eleget; ezért ezzel tkp. arra szoktatja kutyáját, hogy oda se figyeljen a parancsaira. A kölyökkutyának már 6-8 hetes korában meg kell szoknia, hogy az utcán csak pórázon járhat. Ha nem szívesen viseli a nyakörvet, tegyük rá a lakásban is, egészen addig, amíg nem érzi többé azt, hogy a nyakörv gátolja őt szabad mozgásában. A kölyök nevelésére, az alapfokú tudnivalók gyakorlására legalkalmasabb hely a szabad terület, rét, erdő v. tágasabb térség. Először hagyjuk rohangálni a kiskutyát, hogy levezethesse felesleges energiáját, és csak utána kezdjük tanítani az engedelmességre. A foglalkozási idő kezdetben rövid - legfeljebb 15-20 perc - legyen. Még célszerűbb, ha a leckét napi két alkalommal kapja.

Ha ugyanis az oktatás ideje túlságosan elhúzódik, a kölyök nem veszi figyelembe parancsainkat. Ha a kutya jól teljesítette a feladatot, dicsérjük meg, és játsszunk vele néhány percig. A tanulást mindig sikeresen teljesített gyakorlattal zárjuk. Nehéz feladat begyakoroltatásakor a jó teljesítés legcsekélyebbjeiére is abbahagyhatjuk a leckét. Ha a türelmünk fogytán, ugyancsak tartsunk szünetet. Ha a kutyánk valamit nem tanul meg azonnal, ez még nem ok a türelmetlenségre, a kiabálásra v. a szigorra.

Amikor már „megérti" a parancsot, teljesíteni is fogja. Ne szegje a kedvünket, ha netán hosszabb időt vesz igénybe, amíg a kölyöknél bevésődik egy-egy gyakorlat kifogástalan végrehajtása. Alt. ne parancsolgassunk túl sokat, ae ragaszkodjunk ahhoz, hogy az egyszer kiadott utasítást kutyánk teljesítse. Ez az időszak tkp. az ún. próbakorszak, egyrészt a kölyök, másrészt a még gyakorlatlan, tapasztalatlan tulajdonos számára. Ahogy fejlődik, erősödik a kiskutya, úgy lesz egyre értelmesebb, nevelhetőbb. Éppen ezért az alapfokú engedelmességet egészen fiatal korától követeljük meg tőle.