A kutyák közötti társas kapcsolatok nem mindig békések; a harc, a területvédelem, a fölé- és alárendeltségi kapcsolat, a versengés vagy éppen a harciasság különböző fokozatait fejezi ki. Bizonyos fajtákat tudatosan úgy formálnak - sajátos kiképzési módszerekkel -, hogy határozott harci viselkedés (agresszivitás) fejlődjön ki bennük. Az agresszív viselkedés örökölhető; a harciasság egyes fajták alapvető vonásai közé tartozik. Az agresszivitásra való hajlam etológiái szempontból a következő csoportokra osztható:
  • a) Önvédelem annak következtében, hogy átlépték a kutya számára abnormális módon adott menekülési távolságot (egy kertkaput vagy küszöböt), ill. az esetleg nem respektált egyéni távolságot. Az előbbi a félelemből harapó kutyákra jellemző, mindkettő pedig az érintéstől idegenkedő egyedekre, ha ez a tulajdonság nem korábbi tapasztalatok nyomán alakult ki, tehát nem szerzett, hanem az állattal veleszületett viselkedési forma. Az effajta változások kutyáinknál az ősi viselkedési formára való visszaütésként (atavizmusként) foghatók fel.
  • b) Agresszió az emberrel mint vélt vetélytárssal szemben amiatt, hogy a kutyában túlteng a zsákmány megőrzési ösztön. Ezt nem szabad összetéveszteni a falkaidegennel szemben tanúsított agresszióval, amikor a harapós kutya a megszokott otthoni környezeten kívül is védelmezi a családtagokat és a gazdája tulajdonát képező tárgyakat.
  • c) A kölyökvédelem funkciókörében jelentkező agresszió.
  • d) A szexuális rivalizálással kapcsolatos támadások. Ezek torz formában is jelentkezhetnek, mikor is a nemi vágy tárgya a fajtárs helyett az ember vagy bármilyen más élőlény.
  • e) Agresszió a territórium védelme érdekében. Ez a saját territóriumon belül ugyancsak hevesen nyilvánul meg.
  • f) Agresszió a rangsor kialakítására v. kísérlet annak megváltoztatására. Minden fajtánál akadnak olyan egyedek, amelyekben túlságosan erős az érvényesülési vágy, ill. hiányzik az alárendelési készség.
  • g) Agresszivitás az állandóan engedékeny tulajdonossal v. alárendeltként kezelt fajtárssal szemben. Farkasoknál ez normális jelenség, kutyák között viszont csak ritkán tapasztalható.
  • h) Támadási készség a falkához visszatérő, onnan hosszabb ideje távollevő taggal szemben.
  • i) Néhány őrző-védő fajtánál és a terriereknél a túltenyésztett ragadozó hajlam túlzott mértékű agresszivitásban nyilvánulhat meg, ezúttal a zsákmányszerzés funkciókörében.
  • j) Agresszió a békebontóval szemben. Ez érvényesülhet még a megszokott és kedvelt családtagokkal szemben is, ha ezek hirtelen mozdulatokkal megijesztik az állatot.
  • k) Agresszív magatartás mint alkalmazkodási hiányosság, ill. képtelenség. A kutya normális körülmények között számára közömbös ingerekre is agresszív módon reagál. Ez traumát kiváltó korábbi élményekre vezethető vissza.

Túlérzékeny ebekben pl. a megszokottól bármilyen eltérés kiválthatja az idegen emberek és kutyák iránti indokolatlan szembeszállást. Gyakran előfordul - különösen nagyvárosi tartási viszonyok között , hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kutya túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat gyakran félelemből válik harapóssá.

Fordított esetben v. az állat uralkodik a tulajdonosa felett, v. túlságosan védelmezőjévé válik gazdájának, s ekkor ugyancsak abnormális agresszivitást tanúsíthat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal kutyákban szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió" ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. A gyakorlatban ténylegesen előforduló esetek azonban azt mutatják, hogy nem mindegyiküket lehet a fenti kategóriák valamelyikébe sorolni. Néha egyszerre több funkciókörben is jelentkezhetnek, néha pedig egyáltalán nem lehet őket kategorizálni.