Az éhség tulajdonképpen a kutya érzékei közé tartozik; bár ez a megállapítás általában újdonságnak hat. Az állat összes többi érzékénél sikeresebben alkalmazható a nevelés, a kiképzés során; (Régebben az oktatás 36 órás előzetes koplaltatással kezdődött.) Az éhségérzete készteti a kutyát a táplálék elfogyasztására. Egyes állatpszichológusok ún. kétszakaszos elméletről beszélnek. Az első: a kutyák bizonyos körülmények között egymagukban elfogyasztanak egy bizonyos mennyiségű ételt; a második: újabb szükség vagy késztetés hatására még többet esznek. Ilyen újabb késztetés lehet pl. az idő, a szokás, a versengés, az étel minősége, a hely, ahol etetik a kutyát, a félelem. Sokan úgy vélik, ha a kutya csillapította éhségét, lefekszik és alszik vagy letargikussá válik. Lehet, hogy a kifejlett kutyákra vonatkoztatva ez a megállapítás igaz, de a kölyköknél az ellenkezője tapasztalható; teli hassal még aktívabbak, játékkedvük még hevesebb. Ha éhes a kutya, valószínűleg mindaddig nem érez fájdalmat, amíg ki nem meríti szervezetének mozgósítható zsiradékkészletét. Az ilyen irányú kísérletek arra utalnak, hogy a koplalást az eb meglepően jól bírja.