Ősi eredetű, hatalmas testű, igen erős, izmos kutyák; úgy vélik, hogy valamennyi a tibeti masztifftól származik, holott ez a kutya nem is annyira dog típusú, mint inkább hegyi kutya. Kr. e. 200 esztendővel az asszírok harci kutyának használták, eredetüknek ezt az időt számíthatjuk, de már nem tudni, hogy annak előtte merre éltek. Elterjedtek más ókori népeknél is, így a babilóniaiaknál, az egyiptomiaknál és a görögöknél. A rómaiak pugnaynak (harciasnak) nevezték, és cirkuszi játékokban használták őket. Küllemük után elhihető, hogy valóban megállhatták a helyüket mindenfajta ellenféllel szemben, beleértve az ókori rabszolgákat is. A rómaiak gyarmataikon is elterjesztették ezeket a dog típusú kutyákat, bár egyes angol szerzők azt állítják, hogy a dogokat Britanniából hozták magukkal a régi rómaiak, oda pedig a hajózó föníciaiakkal kerültek.

Valószínű azonban, hogy fordítva történt; a kutya a természetes vándorlás irányát követte, akárcsak az ember, keletről vonult nyugat felé, mint a civilizáció. A római kor után a barbár betörések zavaros időszaka következett, s ebből az időszakból a dogokra nézve viszonylag kevés adatunk van; a középkorban a dogoknak főleg két fajtáját, változatát ismerték, az egyik volt a mészáros szelindek, a másik pedig egy agárral keresztezett típus amely a mai német dog elődjének számít. Ez időtájt főleg medvére és vaddisznóra vadásztak velük - a középkor után vadászatra már nem használtak dogokat, annál sűrűbben lehetett viszont látni őket házőrzőként, ilyen céllal tartották őket a nemesek, a főurak kastélyaiban. Mint valamennyi fajtának, amelyet arra a kemény feladatra terveztek, hogy medvét, vaddisznót öljenek, a dogoknak a küllemét is elhanyagolták hosszú történetük folyamán. A hangsúly mindig a méreten, a tömegen, a bátorságon, a gyorsaságon és az állóképességen volt. Manapság a dog típusú kutyák elsősorban őrző-védő kutyák, testőrök. Óriási testi erejük miatt bizonyos körülmények között veszedelmes "fegyverré" is válhatnak, ezért csak kiegyensúlyozott, tapasztalt, határozott gazda kezébe valók