Az állat szervezetét ért terhelő ingerek által kiváltott reakció, amely fokozott mellékvesevelő-működésnek ( Belső elválasztású mirigyek) a következménye. A mellékvese velőállománya által termelt adrenalin és noradrenalin emeli a vérnyomást; az adrenalin szaporább és erőteljesebb működésre serkenti a szívet, fokozza a szervezet anyagcseréjét, valamint a vércukorszintet. Jelentős az adrenalin hatása, ha a szervezetnek átmenetileg ugrásszerűen fokoznia kell a teljesítményét. Ha két kan kutya találkozik, mindkét állat különös testtartást vesz fel: merev léptekkel közelednek egymás felé, marjukon a szőr felborzolódik, vicsorognak, vagyis igyekeznek megfélemlíteni az ellenfelet. De nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is felkészülnek a védekezésre vagy a támadásra: megváltozik légzésszámuk, vérkeringésük, agy- és szívműködésük. Ezt a változást hihetetlen rövid idő alatt végzi el a belső elválasztású mirigyrendszer az adrenalin segítségével. Ilyenkor nagyon sok adrenalin áramlik a mellékvesevelőből a véráramba. A központi idegrendszer riadót fúj: jelentősen megnövekedik a szív, az agyvelő, a máj, az izmok vérellátása; az állat szeme kidülled, pupillája kitágul; a gyomor és a belek erei kifejezetten összeszűkülnek. Emelkedik a vérnyomás, felszökken a vércukorszint és fokozódik az anyagcsere.

Mindez egyetlen célt szolgál: a fenyegető veszély gyors elhárítását. A szervezet mozgósítja összes energiáját és erejét; az állatot előkészíti a veszély fogadására. A vér ilyenkor azokban a szervekben "gyülekezik", amelyek a védekezés szempontjából a legfontosabbak.

A vészreakció hamar lezajlik, amint elmúlik a veszély vagy megváltoznak a körülmények, amelyek a vészreakciót előidézték, a mellékvesevelő "kifárad", de most már nincs is szükség rá, hogy fokozottan működjön.