Tulajdonképpen egy jellemvonás; a bátor kutya a valódi v. képzelt veszedelmekkel szemben önállóan, minden külső kényszer, ösztönzés nélkül száll szembe, de - sajátos módon - azon alapszik, hogy az állat a rémületet, a félelmet, az aggodalmat legyőzi, illetve nem könnyen engedi ezeket elhatalmasodni önmagán. (Némi túlzással: a bátorság a félelem legyőzése.) Azok a kutyák, amelyeket bátraknak neveznek, olyan gyorsan lesznek úrrá ijedtségükön, hogy félelmi reakciójuk egyáltalán nem nyilvánul meg. A nagy termetű, harcias kutyafajták egyedei a kutyakiképző iskolákban sajátítják el a harc, a küzdelem fortélyait, ami bátorságukat fejleszti. Annak a kutyának, amelyik természetétől fogva bátor, nincs különösebb szüksége arra, hogy a támadást, az őrző-védő munkát túl sokat tanulja. A született gyáva kutya viszont csődöt mond, ha brutális, semmitől sem félő ellenféllel kerül szembe. Ezért a legszorgalmasabb kiképzésnél is lényegesen nagyobb jelentősége van annak, hogy megfelelő vérmérsékletű kutyát válasszunk. Az a jó őrző-védő kutya, amelynek kiegyensúlyozott természete veleszületett bátorsággal párosul.

A kutya bátorságpróba lényegében egy vizsgagyakorlat, amelynek során az őrző-védő kutya viselkedését értékelik. Rendszerint úgy történik, hogy a kurvát, ill. a gazdáját váratlanul és rendkívül hevesen, erőteljesen megtámadja egy bottal íelfegyverzett idegen. A kutya akkor szerepel eredményesen, ha minden habozás és kitérés nélkül megállítja, ill. megfogja az idegent, és még a legbrutálisabb támadás, fenyegetés v. ütés sem készteti meghátrálásra, illetve menekülésre.