Minden élőlény meghatározott módon létezik az időben. Sajátos belső ritmusok szabályozzák tevékenységét: táplálkozását, szaporodását, alvási-ébrenléti ciklusait. Az állatok szigorú úgynevezett bioritmus szerint tevékenykednek, mintha valamilyen belső órájuk lenne. Bár a kutya az örök jelenben él: nem nagyon ismeri a múltat és nem sok sejtelme van a jövőről sem, ennek ellenére van memóriája (igaz, elsősorban szagemlékezete), és vannak kellemes v. kellemetlen várakozásai a közeli jövőt illetően. S ami a legfontosabb: kialakul benne egy meglehetősen fejlett mechanizmus, az úgynevezett biológiai óra, amelynek működésével érzékeli a különböző ciklusokat, és jól eligazodik nemcsak a térben, hanem az időben is.

Megfigyelhető ez a mindennapi gyakorlatban, pl. ha mindig pontosan betartjuk az etetési időt, bizonyos megszokott műveleteket végzünk (kimegyünk a konyhába, zörgetjük az etetőedényt, melegítjük az ételt stb.), ezek a nap mint nap ismétlődő mozzanatok a várt időpontban megindítják a kutya nyál- és gyomornedvtermelését. A városi eb pontosan, szinte percre tudja, mikor érkezik el a várt séta ideje, és a megszokott időpontban már izgatottan lesi v. éppen követeli az indulást. Bámulatos pontossággal megtanulja azt is: mikor érkeznek haza gazdái a munkából, v. mikor jön meg a gyerek az iskolából.