A Susi és Tekerő az első mesefilm, amit úgy nézek, hogy korábban - gyerekként - olvastam, ezért van van otthon gyerek, érdemes felkutatni neki előbb a könyv-verziót, ne csak mindig a képernyő előtt üljön.:)

De mondjak valamit a meséről is. Szép, meglepően szép a színvilág ahhoz képest, hogy ez a mese is közel 60 éves! A karakterek kedvesek, szerethetőek, vannak hibázó, de a hibáikat belátó és változó szereplők. Ha jobban belegondolok, kissé már túl jó is mindenki...:) Nyilván azóta nagyok sok film már szólt arról, hogy az előkerlő, elkényeztetett nő összeakad a vad, vagány, a megszokott szabályokat nem tisztelő férfival, de aztán mindkettő változik egy kicsit és jön a "heppiend". De feledjük, ez a rajzfilm 1955-ben készült, szóval amiket eddig láttunk, azok inkább voltak ennek a koppintásai és ez az eredetibb.

Történet, cselekmény: Egy gyermek nélküli pár egy kiskutyát, Susi-t nevelgeti szinte a saját lányukként, azonban amikor valódi gyerekük születik, a helyzet kissé megváltozik. A másik szálon megismerjük Tekergőt is, aki véletlenül megismerkedik a Susival és barátaival - habár sok közös pont nincs az életükben. Susi élete akkor vesz igazán nagy fordulatot, amikor a gazdási elmennek pár napra otthonról és egy rokonra bízzák a házat, a gyermeket és "a kutyát".

Egyéb Információk: Susi eredeti neve "Lady", amit a magyar fordítók biztosan nem akartak "Kishölgy"-ként fordítani, ezért kaphatott más nevet, de ez csak egy tipp. Susi egyébként egy amerikai cocker spániel kutya.

Anyu, apu, gyerekek, irány könyvesboltba, aztán lehet nézni a filmváltoztatot is!:)

Innetől tovább csak a felnőttek olvassák tovább, már nem a filmről lesz szó, hanem komolyabb dolgokról.

Tekergő egy keverék kutya, míg Susi egy faj(ta)tiszta spániel, így megint felvetődik a kérdés, hogy mennyire szerencsés az ilyen keresztezéseket propagálni... de az igazság, hogy személy szerint sokkal fontosabbnak tartom az egésszéges kutyák továbbtenyésztését, mintsem "tökéletes külsejük legyen". Egy elég ijesztő adatot hallottam egyszer, miszerint az amerikai törzskönyves kutyáknak 25%-a szenved olyan örökletes betegsétől, ami a túltenyésztés eredménye.

Ebben a filmben a "szerelem alapú" "keveredést" semmiképpen nem hasonlítanám pl. a Kutyám Jerry Lee 3. című filmben szereplő perverzióhoz, ahol a különböző fajtájú kutyákat az emberek szándékosan akarják összehozni pillanatnyi élvezet kedvéért vagy a pénzért. Ez utóbbit mélységesen elítélem az életben és a filmvásznon is. A Kutyám Jerry Lee 1. része és 2. része jó, de a 3. rész tragédia!