Sajnos a Lilo és Stitch 2. része is beállt a rossz folytatások sorába, ami azért is esik ennyire rosszul nekem, mert szerintem az első rész nagyon jól sikerült. Nem is igazán értem, hogy egy ennyire gyenge minőségű, buta történet hogy jöhetett létre, miért kapott ez engedélyt.

A Lilo és Stitch első részéről szóló cikkben éppen a történet egyediségét dicsértem, miszerint egy kitalált történetet sikeresen ültettek a valódi világba. Az első részben bármennyire is valószerűtlen dolgok vannak, akár hihető is lenne egy nagy adag fantáziával, mert az alapvető fizikai, biológiai törvényeket nem akarták felülírni (persze egy mesét nézünk közben).

Ezzel szemben a második részben egy átlagos, sablonos történetet látunk végtelenül bugyuta és abszolút mértékben hihetetlen túlzások kíséretében. Nem néztem, hogy ugyanaz írta-e a két részt, de kizártnak találom, mert a kettő történet annyira egymás ellentéte...

Nem is igazán tudom jó szívvel ajánlani ezt a mesét senkinek. Talán csak akkor nézze meg bárki is, ha egy véres, agyevős zombis film és eközött lehet választani... akkor inkább ezt. De ha bármi más szóba jöhet, pláne kutyás film, akkor inkább ezt kerüljük el a végsőkig. Komolyan, válassz INNEN mást!

Történet: Stitch kezd elromlani, de szó szerint, mert baj van az "áramköreivel" vagy "akkumulátorával" (!), szóval nem azért viselkedik rosszul, mert erre van programozva vagy mert unja már a jó szerepét, hanem ilyenkor a régi énje átveszi az irányítást a teste fölött és nem beszámítható. Ebbe az állapotba bele is halhat, de a professzor nem talál megoldást, miközben Lilo legnagyobb problémája, hogy megnyer-e egy buta (igazából senkit sem érdeklő) táncversenyt.

Röviden: A sztori nagyon sok sebből vérzik, a történet a mellékszálakkal alapvetően hihetetlen, pl. az idegen látogató nem jön rá, hogy a középen-egyszemű lény nem ember... meg hasonlók. 3/10 :(