A Kutyatudomány című ismeretterjesztő film hasznos, színes, érdekes - bármely korosztálynak ajánlható. Kiderül belőle, hogy a mai kutyafajták 80%-át az elmúlt 150-200 évben fejlesztették ki és várhatóan még több kutyafajta lesz pár évtizeden belül. A film több különböző fajtán keresztül mutatja be, hogyan alakultak ki, illetve mi mindenre használhatóak az életben.
Ugyanakkor számomra nagyon nem szimpatikus az, ahogy az embert néha szinte egy mindenható, természet fölött álló "zseninek" állítják be, akik "létrehozta a kutyafajtákat". Nem tagadom, hogy sok munka és odafigyelés kellett ahhoz, hogy bizonyos tulajdonságokat egységesen továbbörökítsenek a kutyáik, de azért ne keverjük össze a szerencsés véletlenek kihasználását, továbbvitelét azzal, mintha a semmiből alakított volna ki pl. egy rövid lábat vagy egy jó szaglószervet.
1. Az első kutya a filmben az argentin dog, melyről kiderül, hogy itt azért már tényleg sokkal többről van szó, mint véletlen szerencséről. Számtalan kutyafajta hasznos tulajdonságait egyesítették ebben a kimagaslóan eredményes vadászkutyában - aki azután hazaérve tökéletes játszótárs a gyerekek számára.
2. A második a saluki, vagy perzsa agár, aki az ősi egyiptomi kutyák közvetlen leszármazottja. Rendkívül jó futó hosszútávon is. Sebssége akár 65 km/óra is lehet. (Még az olimpiai bajnokok is alig 40 km/óra felett tudnak csak teljesíteni.) Sok helyen még ma is vadásznak vele, máshol viszont az agárversenyek sztárja.
3. A labrador retriever kutya imádja a vizet, csak úgy, mint a filmben szereplő "mólóugró bajnok" szuka és kan, akiknek most lesznek kölykeik. A tenyésztők bíznak benne, hogy az utódok továbbviszik a szülők kivételes ugrási teljesítményüket. A szülés sajnos nem megy magától, műteni kell a kutyát. Itt látszik az, hogy régebben sokkal nehezebb volt a tenyésztés, hiszen 100 éve ebbe valószínűleg belepusztult volna az anya a kölykökkel együtt, azaz a jó tulajdonságok nem öröklődtek volna tovább.
4. A negyedik kutyafajta különleges - alig néhány évtizede tenyésztették ki az aranysakálból. Az orosz Sulimov - kutyák kivételesen jó keresőkutyák, sokak szerint a németjuhásznál is sokkal jobbak erre a feladatra. Nem sok van belőlük és valószínűleg a közeljövőben nem fogják őket magánszemélyek kezébe adni.
A film második felében már azért kezdik belátni, hogy nem is az emberen múlt ez a sikertörténet, hanem a valódi magyarázata a kutyák gyorsan változó, változtatható génkészlete, illetve az tény, hogy figyelnek ránk és kommunikálni akarnak velünk.
Rávilágítanak arra is, hogy sok fajtatiszta kutya szenved betegségektől, amik jórészt a túlzott beltenyésztés eredménye. Egészen elképesztő számot mondtak benne, remélem, csak túloztak...
A film utolsó harmadát igazán jól esett látni két okból is. Egyrészt egy magyar szakértő nyilatkozott benne, másrészt arra a kísérletre hivatkoztak benne, amiről éppen az elmúlt napokban néztem meg egy másik dokumentumfilmet: a Farkaslesen-t.
Összefoglalás: Nézd meg a családdal, habár a kisebb gyereket valószínűleg csak az első fele fogja lekötni.