Nos, ez a a kutyás film, ami egyesekre óriási hatással lesz és még akkor is sírni fognak, ha másodjára vagy sokadjára nézik meg - míg mások rendkívül unalmasnak találják, mert szerintük nem is történik benne semmi.

Azt hiszem, a két véglet között csak 10-15 év és nem kevés élettapasztalat a különbség, de végül mindenki eljut arra a felismerésre, hogy az életben neki is csak ilyen kapcsolatokra lenne szüksége, amilyenek a filmbéli főszereplőnek volt. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy engem másodjára is elég mélyen érintett. Ha nőből lennék, jópár zsebkendő biztosan kellett volna, de így azért átvészeltem dolgot néhány olyan másodperccel, amikor nem nagyon kaptam levegőt.

A helyzetet súlyosbítja a tudat, hogy a Hacsi, a leghűségesebb barát című film megtörtént eseményeken alapul, nem csak kitaláció. Perzse maga Hacsi nem pont ott és akkor élt, hanem jóval korábban is, de végülis ez semmin sem változtat a film lényegét tekintve.

Adott egy zeneművészeti professzor, aki olyannyira kedves, rendes és minden pozitív tulajdonsággal bír, hogy az már szinte unalmas.. gondolom a látványos akciófilmekre kiéhezett nézőközönség már ezen a ponton elkezdi utálni a történetet.:)
Aztán ez idős(ödő) professzor egyik este összetalálkozik a vasútállomáson egy kiskutyával, aki történetesen egy imádnivaló, édibédi-übercuki japán akita. Ha nem ez lenne a valóság, amihez ragaszkodniuk kellett a készítőknek, akkor ezen a ponton én is lehet felháborodok, hogy azért ennyire tökéletesen ne legyen már minden, de hát ez van... ez az igazság. Professzor + Akita.

A történet két fő konfliktus/probléma köré épül, melyből az egyik az, hogy a felesége nem akar kutyát a háznál - de végül megbékél, sőt ő sem tud ellenállni Hacsi személyiségének. Hiába önálló és igazából nem is fogad szót, mégis csak szeretni lehet. Nem olyan értelemben nem fogad szót, mint a hülye amerikai vígjátékokban, hanem egyszerűen csak "őt nem lehet megvásárolni pár jutalomfalattal". A másik probléma, hogy minden nap el akarja kísérni gazdáját a vasútállomásra és este onnan hazáig.

Aztán persze az idő telik, az emberek dolgoznak, élnek, házasodnak.. és persze idővel meg is halnak. Hacsi viszont ezt nem akarja elfogadni és továbbra is várja gazdáját az esti vonat érkezésekor...

Nehéz mit mondani, mert úgy igazából tényleg nem sok minden történik a filmben. A lényeg az, amiért és ahogyan megtörténnek a dolgok. Közben persze a kutya mindvégig cuki és gyönyörű... de mégis, ez a film egyáltalán nem a kisgyerekeknek való. Azt kell mondjam, hogy 16 éves kor alatt szerintem senki ne nézze meg.. és afölött is úgy, hogy jó előre tudja, ez nem egy tipikus kutyás film.

Szerintem az a legjobb, ha először 30 éves kora fölött látja valaki, akkor már elég sok mindent látott és átélt.. és akkor tudja igazán értékelni a film mondanivalóját vagy hangulatát. Ettől függetlenül mindenkinek kötelező, de 18 éves kor alatt tényleg csak "szülői felügyelettel" és aztán beszéljék meg, hogy mit láttak. Persze fiatal férfiként csajozós filmnek is ideális lehet, mert ha eközben vagy ezután nem bújik oda hozzád a nő, hogy megvigasztald, akkor nincs szíve!:) Na jó, csak viccelek... Egyébként nem.