Az eredeti 101 kiskutya című rajzfilm 1961-ben készült, majd közel 20 évvel ezelőtt elkészült az élőszereplős változata is. Technikailag nem lehetett egyszerű kivitelezni 1996-ban, a rengeteg állatszereplő mégis minden feladatot nagyon ügyesen, nagyon trükkösen, hiba nélkül végez. mégis üde, aranyos, megunhatatlan történet.

Persze biztosan lesznek olyanok, akik szerint ez gagyi, csak az eredeti az igazi, de kár volt elkészíteni, stb.. de hogy őszinte legyek, szerintem mindenki döntse el maga. Nekünk tetszett! Szóval szerintem nem beszélni kell róla, hanem megnézni! :)

Az előszereplős 101 kiskutyában az eredeti történethez híven jelenik meg az eseménysor, ugyanazok a karakterek is. Éppúgy a dalmata kutyusok hozzák össze gazdáikat a londoni parkban. Éppúgy ott a Gonosz, a bűnöző segítőivel meg a jók is, és persze a hihetetlen összefogás az állatok részéről.

Miben más, miért érdemes mégis megnézni? Természetesen az élő kutyusok sokkal cukibbak, mint a rajzoltak. :) Az igazi mosómedve sem semmi, ahogy a diót (krumplit? szerinted mit?) beleteszi a kipufogócsőbe.. :)

A történet persze modernizált, amennyire a korszak megkívánja: Anita itt már dolgozó nő, ruhákat tervez Szörnyella divatházának. A kutyák sem beszélgetnek emberi nyelven. Gesztusaik azonban olyan jól rendezettek, hogy egyértelműen érthető az állati kommunikáció, felirat sem szükséges hozzá.

Ez a feldolgozás sokkal színesebb, lendülete és szóhasználata is közelebb áll a mai emberekhez, talán a fordulat is több benne. Kicsit hihetőbb, kicsit izgalmasabb. Ha még nem láttad egyik verziót sem, akkor azt javaslom, hogy először az eredeti 101 kiskutya rajzfilmet nézd meg, ami után ez a verzió éppúgy élvezhető lesz – fordítva azonban már nem biztos.